Várandósság, avagy amiről csak keveset beszélnek

Szerettem logopédusként dolgozni. Mégis egyre jobban vágytam arra, hogy én is végre várandós legyek és otthon babázhassak. Az egész várandosságot és a babával töltött otthoni időt a fejemben egy rózsaszín felhő takarta el a valóságtól. Amikor várandós lettem, rájöttem bizony a valóságban ez nem is olyan egyszerű, mint ahogy a filmekben lehet látni.

Már maga a teherbeesés sem egyszerű mindenkinek. Nekünk szerencsénk volt. Kismackó már nagyon jönni akart. Júliusba házasodtunk össze Lehellel és szeptember 2.-án már pozitívat teszteltem elsőre. ☺️ Meg is volt a nagy öröm, de hírtelen az örömöt felváltotta az aggódás. Vajon minden rendben van vele, jól fejlődik, lesz szívhang, stb.? Felhívtam a nőgyógyászt és rövid időre rá már mentünk is megnézni a kis pocaklakót. Volt színhang és szépen fejlődött. Egy aggódással kevesebb. 😉

Az első trimeszter nehézségei engem szinte teljesen elkerültek nem volt hányingerem, nem is hánytam egyszer sem. Egyetlen tünetem az volt, hogy szörnyen fáradt voltam, de annyira, hogy délután ha nem feküdtem le kicsit aludni, estére használhatatlan voltam. Volt egy másik tünet is, de az végigkísért szinte az egész várandosságomon, hogy reggelire jó ideig csak Chocapic-ot tudtam enni tejjel. Ha nem ezzel kezdtem a reggelt rosszul voltam, de ha ezt megettem utána már jöhetett bármi. Vicces ez a várandósság néha! 😂

Jöttek a vizsgálatok, ami persze nagyon hasznos és fontos is, de amikor az ember elképzeli a filmek láttán, hogy ő is majd várandós lesz, ott bizony a nő nem jár trimeszterenként vérvételre, nem kell cukorterhelésen részt vegyen, és nem aggódik azon, hogy jajjj ma nem mozgott a baba, jajjj ma meg túl sokat mozog. Nem szúr, feszít a méhe, mert tágul minden, hogy férjen a baba, nem fárad el semmitől. A legjobb pedig, hogy utolsó hetekben sem szakad le a dereka, és a vizesedesről nem is hallott, meg az álmatlan éjszakákról. Ahhh, dehogy!

Persze, mint mindenbe itt is vannak kivételek, szerencsések és kevésbé szerencsések. Van akinek komoly megpróbáltatás a várandósság több nehézséggel, másnak meg szinte fel se tűnik, hogy várandós. Nekem sok mindenben szerencsém volt, aludni jól tudtam végig, még szülés előtti éjszakát is átaludtam simán. Nem vizesedtem nagyon és a derekam is csak az utolsó hetekre kezdett kicsit fájni. A hormojaim sem szórakoztak annyira velem, bár vicces volt, amikor néha rámtőrt a sírhatnék és csak úgy minden különösebb ok nélkül sírtam. Lehel meg szegény csak nézett kérdőn, hogy “Jól vagy?”, nekem meg csak potyogtak a könnyeim és közbe mondtam, hogy “Igen, persze, csak nem tudom abbahagyni a sírást.”😂

A teknős állapot. Egy filmbe se látni, hogy a várandós nő alig tud felkelni az ágyból. Pedig ez így van! Ahogy nő a pocak úgy lesz egyre nagyobb kihívás megtalálni a megfelelő szöget arra, hogy fel tudjon állni az ember vagy épp le tudjon ülni. A cipő felhúzása sem épp egyszerű a nagy pocakkal. Őszintén én a várandósságom vége fele jobban elfáradtam a cipő felhúzásba, mint utána a sétálásba. 😂

A testünk is nagyon sokat változik. Az elején csak néztem és vártam, hogy mikor kezd el nőni már a pocakom. Utána meg már azt néztem, hogy mennyire megváltozott a testem. Én vagyok, de mégsem. Ahogy nő a pocak úgy feszül a bőr rajta egyre jobban. Én az elejétől természetes olajjal kenegettem (Weleda). Használt is, de az utolsó pár hétben feladta a bőrön a “harcot” és lett pár striám. Kismackó mindig szeretett a pocakom jobb oldalába húzódni, ezt egy ideig bírta is a bőröm, de a végére amikor egy 37 hetes pocaklakó teljesen jobbára húzódott már sok volt neki. Szomorúan vettem tudomást róla, hogy bizony nem úsztam meg striák nélkül. Aztán elgondolkodtam, hogy ezek a csíkok, bár nem túl szépek, de az enyémek, és annak az emléke, hogy kismackó itt nőtt a pocakomba 9 hónapon keresztül. Ennél csodásabb dolog meg nincs is. Nem könnyű elfogadni, hogy más lesz a testünk, de mindig arra kell gondolni, hogy miért is lett/lesz ilyen. Egy kis csodáért, akiért megéri pár csíkkal a hasunkon élni tovább. 😉

A jósló fájások, az igazi fájások, a különböző folyások, a vizsgálatok, a megváltozott élethelyzet, az előtej, a megváltozott test, a hormonok megannyi ismeretlen és új dologgal találkozik egy várandós nő, de az a csoda akit a várandósság végen a karunkba tarthatunk minden kételyt, könnyet és nehézséget megér.

Ha épp még várandós vagy és félsz, kérdéseid, kételyeid vannak, nyugi nem vagy egyedül! Ezen mind átmentünk! Ki bevallja, ki nem, de mindenki aggódik és aggódott a pocaklakója miatt. Ha kérdésed van merd feltenni az orvosoknak vagy beszélni az érzéseidről a párodnak. Ne érezd magad egyedül!☺️

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: