Hajdani remények és jelenlegi hétköznapok

Amikor még kismackó a pocakba volt sokszor feküdtünk az ágyon Lehellel és arról álmodoztunk milyen is lesz majd ha megszületik ő. Mit fogunk együtt csinálni, hova megyünk, milyen lesz egy napunk stb., aztán megszületett kismackó…

A remények és elképzelések között ott rejtőzik a valóság, ami bizony nagyon más tud lenni, mint amit az ember első gyerekes szülőkét elképzel. Nézzünk néhány ilyen dolgot:

  • Alvás

Amikor pocakosan feküdtem az ágyba, és nyugodtan aludt 10-ig is akár, sejtettem, hogy egy időre ennek vége lesz. Azt viszont messze nem tudtam elképzelni, hogy én, aki imádtam aludni simán el leszek akár több hétig is néhány óra alvással, azt is több felvonásban. Pedig bizony képes vagyok rá, tény, hogy kissé zombi módba, de megcsináltam, mert muszáj volt, mert kismackónak épp ilyen időszaka volt.

  • Fürdetés

Bele se gondoltam előtte őszintén, hogy azt az apróságot, hogyan is kell fogni amikor fürdetjük. Ma már csak mosolygok magunkon, de bizony az első napokba, amikor hazajöttünk kismackóval minden fürdetés előtt félve néztünk egymásra Lehellel, hogy jajj nehogy valamit rosszul csináljuk. 😂

  • Üveges babaétel

Mindig úgy képzeltem, hogy az én gyerekem majd csak akkor kap üveges kaját ha nagyon-nagyon muszáj. Ez az elképzelésem is hamar megdőlt, amikor egy szeparációs szorongással kűzdő baba mellett próbáltam egy nap háromszor friss ételt készíteni. Bizony a szekrény mélyéről előkerültek azok az üveges ételek és bizony tízóraira sokszor azt eszik. A főzelekhez ragaszkodom, minden nap frissen készített ebédet eszik, bár tény, hogy volt alkalom, hogy bepróbálkoztam üvegessel, de kismackó finoman jelezte, hogy egyem azt meg én. 😉

  • Énidő

A pocakos állapotból, ahol mindenki csak rám figyelt, akkor és azt csináltam ami nekem épp jól esett, komoly feladat volt az elején átállni egy olyan életre, ahol hírtelen mellékszereplő lettem és egy kis ember minden mozdulatát lessem. Az első hónapokban az énidő szinte eltűnt az életemből, ha épp kismackó aludt akkor én is pihentem, örültem, hogy legalább ennyi is van. Persze idővel ez is fokozatosan változik, de azért az a szintű énidő ami régen bármikor elérhető volt számomra most komoly előkészületet és szervezést igényel, és még akkor sem biztos, hogy összejön mindig.

  • Apa idő

Mielőtt kismackó megszületett Lehel úgy képzelte, hogy hétvégén, ahogy régen is, marad szabadideje, hogy bármikor programozzon. Programozni most is tud, de a bármikor nagy mértékben módosult. Most akkor tud programozni, ha kismackó alszik. Tény, hogy máskor is tudna, mert ha kell akkor kismackó elvan csak velem, de olyan kevés időnk van a hétköznapba együtt lenni, hogy a hétvégét kihasználjuk a közös programokkal amennyire csak lehet.

  • Párunkkal töltött idő

Sosem gondoltunk úgy igazán bele előtte Lehellel, hogy kismackó érkezése után mennyivel kevesebb idő és energia jut kettőnkre. Persze nem éltünk rózsaszín felhőbe, de azért azt sem képzeltük el, hogy az elején szinte semmi energiánk nem lesz a másikra. Mi végül ezt az időt úgy vészeltük át, hogy megbeszéltük, hogy este 5 perc csak a miénk lesz. Az az 5 perc viszont minden nap és tényleg csak a miénk, nem a gyerekről szól, nem a munkáról, háztartásról stb., hanem úgy igazán róluk párról, kettőnkről beszélgetünk. ☺️💕

  • Mi idő

Olyan szépen elképzeltük, hogy majd együtt nézünk sorozatot, amíg kismackó békésen alszik Lehel hasán. Igen ám, de a valóságban az első pár hét után kismackó köszönte szépen nem akart úgy aludni, vagy épp nem akart aludni, vagy épp ő is nézni akarta. Jött a valóság, együtt nem nézünk sorozatot!

A közös nagy sétákat is elképzeltük, amíg kismackó közbe nyugodtan alszik, vagy nézelődik csendbe. Vannak is ilyen alkalmak. Ezek mindhármukat feltöltenek. ☺️ Viszont vannak az olyan alkalmak is, amikor sír a babakocsiba, nem akar aludni benne, nem akar sétálni stb. ezek az alkalmak valahogy a kis vízionkból kimaradtak.

A sok közös játék. Nagyon jó érzés esténként közösen játszani. Ám a valóságban a gyerek pont nem azzal akar játszani, pont nem akar játszani, pont inkább anya ölébe akar lenni, pont inkább ordít, mert anya ki kell menjen a mosdóba, pont inkább apával a lakásba akar körbe-körbe járni. 😂 A közös játékidő fontos, és ha össze jön az csodás érzés. ☺️

  • A háztartás

Voltak elképzeléseim, hogy a baba mellett nem lesz egyszerű ezt is megoldani, de azért azt nem gondoltam, hogy sokszor komoly kihívás lesz rendbe tartani a lakást. Azt reméltem valahol, hogy majd anyaként tündér leszek és varázsütésre tisztaság és rend lesz. Hát nem jött össze! 😂

  • Főzés

Mindig úgy képzeltem, hogy majd csoda finomat főzők a lányomnak. Ez igazából valahol eddig sikerült is, és remélem a jövőben is így lesz. Azt viszont nem képzeltem, hogy én, aki mindig szerettem sütni, főzni az első időbe alig tudok a konyhába bármit is csinálni a sok egyéb dolog mellett. Áldom a házhozszállítást és a gyorsan elkészíthető kajákat! 😉

  • Segítség nélkül

Sajnos a nagyszülők, dédszülők, segítők mind nagyon messze élnek tőlünk. Így maradtunk mi hárman (négyen Mazsival) egymásnak. Sejtettem már pocakosan is, hogy ez azért nagy hátrány, de ennek hiányát igazán csak most éljük meg amikor a mindennapokban csak mi vagyunk. Nincs aki átugorjon és csak játszon kismackóval, nincs más akihez szorosan kötődjön, mert csak mi vagyunk itt. Persze jönnek a nagyszülők amilyen gyakran csak tudnak és segítenek amennyit csak tudnak, de azért mégis más amikor a szomszédba élnek, vagy amikor több száz kilóméterre.

  • Szoptatás

Mindig úgy képzeltem, hogy én biztos szoptatni fogom a kisbabám. Ez össze is jött! ☺️🙏 Azt viszont sose képzeltem, hogy az igény szerinti szoptatást kismackó úgy értelmezi, hogy akkor néha 30 percenként akar cicizni, mert neki most épp így van igénye. A mai napig nem érzem tehernek a szoptatást és remélem, hogy még egy ideig cicizni fog, de azért az elképzeléseimet kismackó igény szerintisége komolyan átírta.

  • Gyerek alvás/altatás

Nah igen… szerencsések voltunk kismackó hamar átaludta az éjszakát, de az messze nem azt jelentette, hogy én nem kelek fel, egy éjjel háromszor legalább, hogy megnézzem őt. A cicin alvást sem képzeltem el, nem is tudtam, hogy van ilyen. De jelentem van és nálunk mai napig akár 45 percet is képes cicin aludni amíg végre elenged. Ezt se így képzeltem! 😉

  • Végre önmagam főnöke leszek

Valahogy a fejembe új képzeltem el, hogy ha majd itthon leszek a babával mindent akkor csinálok amikor nekem kedvem van hozza, nem lesz órarendem, kötelező megjelenésem sehol. Nah igen… hiú remény … a valóságban sokkal kevesebb időm maradt amivel szabadon gazdálkodhatok, és az új “főnök” szabadnapot sem ad. Itt nincs hétvége, könnyed nyári szünet. Itt bizony éjjel-nappal munka van. Tény, hogy ez a munka a világ legszebb munkája, de azért az elképzeléseimben nem egészen ilyen volt. 😉😂

Azt hiszem a felsorolás még jó darabig tudnám folytatni, de most itt megállok. A remények és elképzelések fontosak, de mindig tudnunk kell az adott helyzethez alkalmazkodni, dolgokat elengedni, módosítani, és nem egy hajdani remény képét üldözni.

Meséljetek, ha van kedvetek, nektek milyen hajdani reményének volt, amit a hétköznapok bizony rendesen átírtak?


A blognak lett Facebook csoportja Expat mommies-Anyák,akik távol élnek a nagy családtól. Ha van kedvetek csatlakozzatok és hívjátok meg az ismerőseiteket is! ☺️

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt szereti: