Ne erőltesd azt ami nem megy…

Mikor jön el az a perc, hogy az ember úgy érzi minden igyekezete, belefektetett ideje és energiája ellenére valahogy a dologok mégsem úgy működnek, ahogy azt ő szerezné? Mikor kell feladni és lesütött fejjel elfogadni, hogy ez most nem jött össze? Hol van az a mély pont, amit igenis el kell fogadni és megélni, nem pedig tovább görgetni magunk előtt, mint egy óriás terhet?

Vannak napok amikor egyszerűen csak túlélem az egészet és várom, remélem, hogy a holnap jobb lesz. Eltelik végre a nap, leszáll az est, de az esti műszak csak most kezdődik, én meg csak fáradok ès fáradok. Nem érzem a kiutat, nem is látom és nem is találom… kimerülök… egyre csak jobban és jobban.

Nehéz időszakok vannak mondják sokan, és ez valóban így is van! Nah, de mikor lesz vége? Mikor van az, hogy végre nyugalom lesz?

Amíg nem lettem anya mindig tudtam, hogy ezt még megcsinálom, ezen még túl leszek és utána pihenek.

Most viszont ez nincs! Sosem tudom mi jön, milyen időszak következik épp, és sajnos az elmúlt jó pár hét nagyon nem volt idilli számunkra. Mindig volt valami, ha épp nem volt kismackónak rossz napja akkor az élet csavart egyet a napunkon.

Mikor van az, hogy fel kell adni, mikor jön el az a perc, hogy az egészet kell hagyni a fenébe és csak sodrodni az árral, mint régen?

Komoly felelősség, komoly teher a gyermek, amit nem szeretnék és soha nem akarok félvállról venni, de van a pont, amikor annyira kimerültem, hogy már az ő édes mosolya sem tölt fel és a napi két kávé is lassan nem elég.

Segítség nélkül NEHÉZ! Csodálom az egyedülálló anyákat, nem is tudom, hogy bírják! Büszkék lehettek mind magatokra!

Persze magunkat sem kicsinylem le, akiknek ott van apa és tud néha segíteni. Azért ahol ott a rendszeres segítség apán kívül az egy fokkal könnyebb lehet talán.

Sajnálom, hogy mostanába mind a fáradtságról írok, talán már unalmas is nektek. Folyton csak fáradt vagyok erről írok, de sajnos tényleg ez az igazság. Az elmúlt időszak kimerítő volt számomra. Nekem az írás segít, általa kicsit kikapcsolok.

Ez az egész mély fáradtság egy teljesen új önismereti terep, olyan oldalról ismerem meg önmagam amiről eddig nem is tudtam vagy maximum néha-néha rövid időre bepillantottam. Most benne vagyok kő keményen és ismerkedem önmagammal a fáradt leterhelt önmagammal. Fura ismerkedés…

Rájöttem, hogy újra meg kell találom, hogy mi az ami kikapcsol és mi az ami igazán pihentet és feltölt, hogy újult erővel bírjam a következő heteket! Szomorú érzés volt, amikor rádöbbentem, hogy már nem is tudok igazán kikapcsolódni, mert folyton jár az agyam. Meg kell újra tanulnom lazítani!

Remélem ez a hét végre jobb lesz, végre ki tudom kicsit pihenni magam, végre kismackó sem érzi, hogy fáradt és feszült vagyok és így ő is nyugodtabb lesz.

A remény hal meg utoljára és az újra megtalált pihentető pillanatok!😉☺️


A blognak lett Facebook csoportja Expat mommies-Anyák,akik távol élnek a nagy családtól. Ha van kedvetek csatlakozzatok és hívjátok meg az ismerőseiteket is!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: