3 hét a nagyszülőknél, 1.rész

Utazás és a nagy találkozás

Nagyon izgultam, de próbáltam minden megmaradt energiámmal arra koncentrálni, hogy kismackó ne érezze rajtam az előttünk álló 8-10 órás út nehézségeit. Ő viszont, nagy utazókat megszégyenítően ügyes volt, és végigaludta az egész utat! Annyira büszke voltam/vagyok rá (ezért is 😉), hogy azt el sem tudom mondani. Nah, de kezdjük az elején…

Nem első alkalommal indulunk útnak, így a lista írásba már rutinos voltam. Amíg Zoé cicizet végiggondoltam mi kell, mi van elfogyva, mi az ami van a nagyszülőknél, mi az amit mindenképp vinni kell stb. Ahogy nőtt a lista úgy izgultam én is egyre jobban. Féltem az úttól, féltem az új környezettől, féltem, hogy kijönnek-e majd Debbyvel (2 éves labrador). Minden lehetséges alternatíva végigfutott a fejembe, hogy minden jó és a lehető legkevésbé megterhelő legyen kismackónak.

Aztán eljött a nagy nap előtti szombat és megérkeztek a szüleim. Bár belül forrongott bennem az izgalom kívülről semmi nem látszott. Tartottam magam, hogy kismackó semmit ne érezzem az én izgalmamból. Ez be is jött. 😉

Elkezdtem mondogatni neki, hogy megyünk haza mamáékkal anya szülővárosába, ott leszünk egy ideig stb. Amíg mi készülünk a szüleimhez, addig Lehel 10 napot elutazott munka miatt, így az első igazán hosszú utat külön tettük meg.

Vasárnap reggel már igazán éreztem az út terhét, de csak haladtam előre és nem is gondoltam arra, hogy éjjel Zoé rosszul viselné az utat. Pakoltam neki az útra mindent amire csak szüksége lehet és este ahogy elaludt cicin indultunk.

Mazsola (holland törpenyúl) is velünk jött haza. Ő már nagy utazó nem első alkalommal vittünk haza Erdélybe magunkkal, sőt nyaralni is jött mindig velünk. Amióta Zoé megszületett kicsit háttérbe szorult szegény, ezért miatta is aggódtam, hogy vajon most, hogy viseli az utat, és otthon is, hogy fogja érezni magát.

Amíg leértünk és beültünk mind a kocsiba persze kismackó felébredt, de Budapest határához érve már vissza is aludt, addig végig énekeltem neki. Lehel itthon maradt még, neki csak másnap délután ment a gépe Tallinnba. Izgult, hogy mi van velünk, hogy utazunk majd, ezért felhívtam videón és amíg kismackó el nem aludt végig ő is “ott volt velünk”. Így tudta, hogy jól van kismackó és nem izgult egyedül itthon miatta.

Az országhatárhoz érve megébredt egy rövid időre kismackó, mintha csak megérezte volna nagy pillanat ez az ő életébe, először átlép egy országhatárt. Szerencsére pár perc után vissza is aludt, addig pedig énekeltem neki újra. ☺️

Az út során néha felsírt, de pár perc után aludt is tovább. Hosszú út volt és az én fejem végig hasogatott, ezért nem tudtam sokat pihenni. Az utolsó 1-2 órába hatalmas köd is nehezítette az utat. Szegény apukám, nem elég, hogy éjjel vezetett, de még reggelre nagy köd is várt otthon. Hosszú út ide, köd oda 8 óra alatt otthon voltunk Erdélybe. ☺️

Mazsola is jól utazott nem volt gond vele, otthon pedig ismerősként köszöntötte a hálószobát és a fürdőt is. ☺️ Amennyire aggódtam miatta, hogy megviseli-e a hosszú út, így, hogy kevésbé tudok rá figyelni, annyira volt ügyes és talán most viselte meg a legkevésbé az utazás. Amíg otthon voltunk is végig jól érezte magát! ☺️🐰

Furcsa érzés volt nagyon hazaérni. Ismerős hely, minden a régi és minden annyira új és más. Először érkeztem haza anyaként, először láttam meg a kertet anyai szemmel, először néztem végig a házat gondosan, mint anya. 😉

Megérkeztünk, nagy volt az öröm. Debby ugrált örömébe, kismackó meg csak nézte őt még kicsit álmos tekintettel. Pár perc telt el, és a két “idegen” örök barátságot kötött. ☺️🐕🧡

Mindig is tudtuk, hogy okos kutya Debby, az viszont, hogy mennyire nagyon az csak itt lett nyilvánvaló. Pillanatok alatt megérezte, hogy kismackó egy gyerek, hogy ő más, mint mi. Azonnal másképp viselkedett vele. Óvta őt és figyelte minden mozdultát. A három hét alatt egy pillanatra nem lehetett panasz Debbyre és kismackó is olyan volt vele, mintha születése óta ismerné. Folyamatosan őrizte kismackót és minden zajra jobban reagált. Mondta apukám, hogy máskor sosem fog ennyire, látszik, hogy mennyire vigyáz kismackóra. 😊🐕

Csodás és megnyugtató érzés volt látni őket így együtt!🧡

Amikor azt látja az ember, hogy a kislánya annyira megszerette a kutyát pár nap alatt, hogy 13 hónaposan az esti meséjét a kutyával megossza az fantasztikus látvány és érzés tud lenni.🐕☺️

Az első pár napban nagyon fura volt, hogy otthon vagyok a szüleim házába, gyerek vagyok, de mégis már szülő vagyok. Fura volt az egész, senki nem találta úgy teljesen a helyét. Kismackónak is újdonság volt az új környezet mindent fel kellett fedezzen, minden idegen és új volt, ezért ragaszkodobb is volt hozzám. Nekem is fura volt otthon lenni, ahol eddig mindig csak gyerek voltam, de most én is szülő vagyok és kismackó az én felelősségem, ő nekem az, ami én a szüleimnek.

Aztán pár nap és minden a helyére került. Mindenki megszokta az új helyzetet, az új környezetet. Már nem volt érezhető sem feszültség, nem tétlenség. Kismackó is megszokta az új környezetet, tetszett neki a sok rá irányuló figyelem, a nagy kert, a friss levegő, a kellemes éjjeli hőmérséklet ( nem panelben levő 25-26 fok). Jó volt, szinte már idilli, csak Lehel hiányzott. Ő közbe Tallinnba dolgozott, de szerencsére videón minden nap tudtunk beszélni így a hiánya azért nem volt annyira rossz.

A napok teltek és a nagyszülőknél nyaralás egyre jobb volt. Harmadik nap, amikor már megszokta kismackó az új környezetet elindultunk meglátogatni a dédiket szépen sorba…

Folytatás hamarosan! ☺️

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: